EZT TANULTUK
Ősz idején fúj a szél, ez a szép fa, jaj, de fél.
Minden ága megremeg, a levele lepereg.
Ne félj, szép fa, semmi baj, újra zöldül majd a gally!
Az én kertem olyan kert, fogta magát, útra kelt.
Elől ment az almafa, utána a szilvafa
de- gondolta a dió- nem lesz ebből semmi jó!
Visszafordult, itt maradt, egy fám mégiscsak maradt.
Csiga vagyok, lassan járok, nagy szakadék minden árok.
Hátamon a házam hordom, nincsen vele semmi gondom.
Baglyocska hunyorog, farönkön kuporog.
Nagy fejét forgatja, hol erre, hol arra.
Izeg-mozog toporog, tipi-topi topp, topp, topp!
Kinézek az ablakon, falevél egy nagy halom.
Már a földet takarja, a szél összekavarja.
Csiteri- csütöri csütörtök, dinnyét lopott az ördög.
Bugyogójába dugta, nem fért be a pokolba.
Öreg pásztor meglátta, móresre tanította.
Lassan jár a csiga-biga, táskájában eleség.
Várja otthon lánya, fia, csiga-biga feleség.
Táncol a sárga, nyekereg a kék,
brummog a barna, megered az ég.
Vicsorog a rozsdás, lobog a piros,
fenyeget a fekete, kikap aki rossz!